A zselici kistájon belüli, azonos nevű, szomszédunkban kezdődő tájvédelmi körzetet  1976-ban nyilvánították védetté. Kiterjedése 10,500 hektár. A vidék jellegzetességét a széles, lapos dombhátak és a közöttük húzódó völgyeket borító, összefüggő erdőségek adják. A Zselic átlagosan 200-250 méter tengerszint feletti dombokból áll, legkiemelkedőbb pontja, a keleti részén fekvő 358 méter magas Hollófészek. Klímáját nyáron a hűvösebb, csapadékosabb nyugati, északnyugati légtömegek befolyásolják, télen mediterrán hatást hozó légtömegek érkeznek, délről, délnyugatról. Az évi csapadék összeg elérheti, helyenként meg is haladhatja a 800 millimétert. Ennek hatására alakultak ki e tájon az ezüsthársas bükkös erdőtársulások. A hűvösebb klímát, magasabb hegyvidéki régiókat kedvelő bükk a síksági-dombvidéki ezüsthárssal közösen alkot itt erdőt, amely hazánkban egyedülállónak számít. A másik jellemző erdőtársulás a hűvösebb völgytalpakban és a szárazabb peremvidékeken az ezüsthársas-gyertyános-tölgyes. E táj védett növény és állatfajokban igen gazdag, a csapadékos klímának köszönhetően az erdő a gombák paradicsoma. A Zselicre jellemző tájképi elemek a meredek falú lösz-szurdokok, helyenként homokkőkibúvásokkal. A települések közelében az igen régi, sokszor a középkor óta használt földutak, lassanként löszmélyutakká alakultak. Egyedi táji értékek a területen található gémeskutak, kőkeresztek, magányos idős fák és fasorok, hagyományos rakodók, magtárak. (Forrás: ddnp.hu)

Ennek a vidéknek az élővilágáról, apróbb csodáiról szándékozom majd hírt adni ezen menüpont alatt.