2006-ban kezdtem tervezni és nagyjából két évig tartott. Nem kapkodtam el, nem akartam az ismert közmondás állomásait végigjárni: “Az első házat az ember az ellenségének, a másodikat a barátjának és csak a harmadikat építi magának.” Álmaimban egy külcsínyében a népi építészet jegyeit magán viselő erdészház lebegett, aminek kicsi az ökológiai lábnyoma és úgy tűnik mintha mindig is itt állt volna. A két év nagy része az életforma elképzelésével és az ahhoz idomuló alaprajz megrajzolásával telt, ez ugyanis a legfontosabb alapvetés a tervezésnél. Aztán jöhettek a kiviteli tervek. Ebből is kettő készült mert az utolsó pillanatban mégis nagynak találtam a ház hasznos alapterületét. Végül 119 m2-en álltunk meg, további 30 m2-t spórolva. “Ne legyen túl nagy a ház, nehogy az ember idős korára kényszerüljön költözésre, mire kialakult a kert” – elv vezérelt. 2008-ban kezdődött a kivitelezés, helyszínen gyártottunk 9000 db földtéglát Szlyuka László találmányának segítségével. Ezekből készültek a külső tartófalak 45 cm vastagságban, amire kívül 10 cm nád hőszigetelés és mészhabarcs vakolat, belül pedig sárvakolat és meszelés került. A belső falak mind újrahasznosított nagyméretű bontott téglából készültek. Épp ebben az időben bontották a kaposvári Petőfi iskolát és a Kossuth szobor mögötti, 1864-ban gimnáziumnak emelt épületet. Nagyon sok tégla érkezett ezekből a bontásokból és lelt új otthonra házamban. A látszógerendás váltott síkú fafödémre 30 cm újrahasznosított újságpapír hőszigetelést fújtunk. Ezen megoldásokkal és a szigetelt fa nyílászárókkal olyan jó hőtechnikai tulajdonságokat értünk el, hogy két cserépkályhával, egy sparhelttel és 3,5 m3 fával kifűtünk egy telet. Nyáron nincs szükség légkondira, anélkül is hűvös van a házban. Esővízgyűjtő rendszert is telepítettünk, a megfogott csapadékot pedig a házban és a kertekben hasznosítjuk.

A házzal egyidőben pajta jellegű kétállásos garázs készült kis műhellyel, padlástérrel valamint szénapdalással. A nyitott részben halmozzuk fel a 2 évre elegendő tűzifát. Két nyarat tud így száradni hatékonyabbá téve a tüzelést. Nem csak praktikus de a hangulata is nagyon kellemes mikor megtelik az épület illatozó, hasogatott tűzifával.

A műhely egy kis birtokon egyenesen nélkülözhetetlen helység, így nálunk is fontos szerep jut neki. Itt tároljuk a szerszámokat, továbbá minden olyan apróságot ami „majd jó lesz még egyszer valamire”. Van benne egy régóta vágyott munkapad, amin mindenféle ház körüli javítást lehet végezni, vagy új dolgot barkácsolni, ha a szükség megkívánja.

Mint szinte mindegyik épület, úgy ennek a homlokzata is üzenetet közvetít, túlmutat a praktikusságon. E nyitott szín deszkázatába fűrészelt jelbeszéd például a Karácsony misztériumához kapcsolódik.

A házépítés során kialakult partoldalba, földpadlójú pincét terveztünk a kertben termelt zöldségek tárolására. A tartó falak, a boltozat, bontott téglából készült. 6 négyzetméter pincerész és a két ajtó közötti tér pont elegendő egy család igényeihez. Kívül egy “kódisállás” alatt két oldalon padok találhatók ahol 4 felnőtt kényelmesen elfér és beszélgethet a világ dolgairól, egy pohár pincehideg bor mellett.

A mellékelt fotón látható melléképület lesz az otthona a baromfiknak és -ha a sors is úgy akarja- egy tehénnek. Az építmény egyúttal takarmányuk tárolását is megoldja. A baromfiól több kibúvóval rendelkezik, hogy irányítani lehessen a kert melyik részében kapirgáljanak a tyúkok. Az ajtókat az ember egy gyilokjáróról tudja felhúzni, így nem kell belépni az udvarba, ha épp kiengednénk vagy elzárnánk őket. Az ól körül több praktikum könnyíti meg a baromfitartást, egyúttal segíti elő a komposzt készítést a madarak közreműködésével. Ezekről majd később.  A középső, zárt istálló rész jelenleg mint nyári konyha funkcionál, lehet így is marad. Jobbról a nyitott ám szélvédett szín látható, ahova elvileg a tehén költözik egyszer egy szép napon. A nagy padlásra a majdan szükséges alom és széna kerül, ezek pedig ledobós rendszerben, a gravitációt felhasználva továbbítódnak majd az állatok elé és alá.

Az istállónak még egy funkció jutott, ide, a délre néző 45 fokos tetőfelületre kerülnek majdan a tervezett napelemek.

A gyümölcsösben keletkező nagy mennyiségű gyümölcs egy részét szeretnénk ebben az úgynevezett fekvőkéményes aszalókemencében feldolgozni. Kialakítása sok tekintetben megegyezik a Felvidéki Körtvélyesen talált 1800-as években épült és később felmért kemencével. Amiben különbözik az elsősorban a tüzelőtér kialakítása, továbbá, hogy a tető alatt kis padlás kapott helyet. Itt két ember kényelmesen aludhat és hallgathatja az éjszaka neszeit, míg alulról melegíti őket a kemence a hűvös szeptemberi éjszakákon.