Téli fehér pogácsa
(Tökalma, Tökóma)

Első leírása: 1884 (de jóval régebbről ismert)

Érési ideje: Szeptember eleje

Ha egyetlen, a “legsomogyibb”, az erre a tájra legjellemzőbb régi almafajtát kellene kiválasztanom: ez lenne az. Minden lokálpatriótának őt kellene ültetnie. Mementóul. Ez az ősi Somogy jelvénye, elődeink kedvenc téli almája. A megye északi részén éppúgy előfordult, mint a délibb tájakon. Mindenhol, ahol még dacolnak az elmúlással, matuzsálemi korú fák emlékeztetnek a régi világra, ahol a “Tökómának” megbecsült szerep jutott.

Kaposváron, szülői házam szomszédjában egy ilyen, öreg almafa áll. Tar Imre bácsi és felesége, Rózsi néni hozták magukkal Nagybajomból vagy Kak pusztáról, amikor összekötötték az életüket egymással, sok évtizeddel ezelőtt. Minden második évben terem. Apai nagymamám mesélte, volt ilyen almájuk Somogyszilban, a “szürüben”. Előkerült a fajta időközben Zselickisfaludról, Hencséről, Dióspusztáról, Antalszállásról, Töröcskéről, Csökölyből. Parrag Sándor bácsi elmondta, Töröcskén hatalmas Tökalma fák álltak hajdanán. Vittem neki egyszer a Téli fehér pogácsából, azonnal rávágta: Na ez a “Tökóma”! De ez csak amolyan csúfneve, Pogácsa alma lenne a hivatalos.

Sokáig csak forgattuk a hasonló gyümölcsöket tanácstalanul, míg végül egy tanulmány és a genetika segítségünkre sietett. Ez utóbbi kimutatta, hogy a kérdéses almák bizony mind-mind azonos fajták. Tehát valami nagyon ismert, régi írásokban, emlékezetben szereplő fajta kell legyen. Az öregek csak Tökalmának vagy Pogácsaalmának hívták, ez utóbbi viszont úgy tudtuk az országszerte ismertebb Téli piros pogácsaalmával kellene egyenlő legyen. Knézy Judit néprajzkutató “Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. – Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)” írt tanulmányából azonban kiderül a kapcsolat a népi és a hivatalos elnevezés között. Eljuthattunk végre a Téli fehér pogácsáig, ezen elveszettnek vélt ősi gyümölcsfajtánkig.

Bereczki Máté, a legnagyobb hazai gyümölcsészünk írja a Téli fehér pogácsáról az 1880-as években: “Származása: Bizonytalan. Hazánk délnyugati részében és a vele határos tartományokban van leginkább elterjedve. Boldogult Glocker, enyingi főkertész, barátom kezdette bevezetni a nagy világba is mindenfelé. Bárha Glocker azon állítása, hogy a Fehér pogácsa jóságra a Fehér kálvillal vetekedik, nem is áll teljesen: de annyit saját tapasztalatom után én is bizonyíthatok róla, hogy csemegegyümölcsnek a Téli piros pogácsa almánál mindenesetre jobb, s benne ez utóbbinak kesernyés ízét sohasem tapasztaltam. Ojtóvesszejét a 70-es évek elején Glockertól, Enyingről és bold. Belke Tivadar, kertésztanár barátomtól, Keszthelyről teljesen egyezőleg kaptam meg.”

Az én Téli fehér pogácsám, szüleim szomszédjából, Tar Imre bácsiék régi almafájáról származik. Egyenlőre a Pónyik almám egy ágára oltottam, de készitek majd önálló fát is belőle. Megérdemli ez az ma is élő, közös kincsünk.