Téli Aranyparmen
(Reine des Reinettes, King of the Pippins, Goldparmane)

Első említése: 1770 körül, Franciaország

Érési idő: Augusztus közepétől – Szeptember közepéig

A régi világ Jonatánja, a 1800-as évek legkedveltebb, egyes számú almája, Radnóti Miklós “Aranyranétja”. Ez az alma a Non plus ultra volt még a nem túl régi múltban is. Tóth Győző barátom említette, hogy évtizedekkel korábban, nagynénjének kertjében, a Kaposvárról Kaposfüredre vezető út melletti telkén, még az 1970-es évek környékén is gyönyörű nagy Aranyparmen almafák álltak. Knézy Judit somogyi néprajzkutató a csökölyi néprajzáról szóló, a 80-as években megjelent művében elmondja, idős emberek a kissé elferdített “Aranpálma” névvel illették, és becsülték a fajtát.

Az első fámat 2012-ben hoztam Kovács Gyulától “Aranyalma” (A12/313) név alatt. Gyula a “mesék aranyalmája” elnevezéssel illette, az általa mentett fa valódi fajtáját akko még nem tudván aggatta rá ezt a nevet, és mondta el a fa történetét. Valamikor az 1800 -as években, egy hölgy által telepített csodálatos gyümölcsös legszebb fája volt ez, melyet a 2000-es években pusztítottak el a terület új tulajdonosai, önkormányzati gazmentesítési felhívások hatására. Öröm az ürömben, hogy a genetikai vizsgálat kimutatta, egy viszonylag közismert régi fajtáról van szó, nem az utolsó hírmondó pusztult el belőle. 2012-ben Gyulától egy Aranyparmen fát is hoztam -akkor még nem tudván az Aranyalma is az lesz- továbbá a génbankból szintén megkértem a fát, biztos ami biztos alapon, így mára három Téli Aranyparmen fa büszke tulajdonosának vallhatom magam.