Cseh Rózsa alma
(NFC: Belle Flavoise)

Első említése: 1804

Érési idő: Július utolsó harmada

1804-ben említi első leírója, Diel. A fajta oltóvesszőjét ő Csehországból, Rössler podjebrádi kanonoktól kapta, aki a gyümölcsöt a csaszlaui kerületében fedezte fel. Kiváló nyári almának tartották. Nálam egyelőre nem bizonyított, íze meglehetősen savanyú. Pedig a leírások alapján fajtazonosnak  tartom fát, ami egyébként Újfehértóról, a génbankból érkezett oltványként. 2018 őszén, egy éves suhángként lett ültetve, 2020-ban már két gyümölccsel örvendeztetett meg. Valószínű korán és igen bőven termő fajta. A 2020-as tavaszi fagyok sem ártottak meg neki.

Bereczki írja: “Alakja. Lapos kerekded, gyakran valóban sajtalaku, de széles, lapos bordái által kerekdedségében mindig megzavart.” Szembetűnően bordázott, kálvil alakú, valóban sajtformára emlékeztet. “A gyümölcs fonnyadni nem szokott s igen kedves illatot áraszt maga körül. Húsa fehér, finom, puha, gyöngéd, velős; leve bő, de, ha kissé túlért, száraz lesz és lisztes ; igen czukros, kellemes, üdítő savanynyal emelt fűszeres ízű. Fiatal korában élénknövésű, edzett; igen korán és rendkívül bőven termő; lazán szétálló ágaival, melyek gyümölcsvesszőkkel és peczkekkel hamar és szépen beruházkodnak, elég szellős, lapos koronát alkotó. E gyönyörű színezetű, finomízű nyári almát, mely csemege asztalainknak éppen úgy, mint gyümölcspiaczainknak, díszéül szolgálhatna, már fájának rendkívüli termékenységéért is méltó volna nagyobb városok mellett eladásra is tenyésztenünk.”