Stuttgarti Pirók

Első említése: 1700-as évek vége

Érési idő: Augusztus közepe

Valamikor az 1700-as évek végén találta egy kecskepásztor valamelyik Stuttgart környéki legelőn. Ezért előfordul Stuttgarti kecskeőr elnevezés alatt is. Kiváló nyár végi körte, mely sem a régi korokban, sem újabban nem volt túlságosan elterjedve Magyarországon, annak ellenére, hogy nem győzték eléggé ajánlani. “Húsa fehér, vagy sárgásfehér, némileg roppanó, félig olvadó, bőlevű, édes, sajátos, kellemes, fahéjszerű zamattal és ízzel.” – írja Angyal Dezső a a 20-as években. Ugyan a szakirodalom szerint birsre oltva nem fejlődik, az én kis fám mégis jól elvan ezen, szépen terem méretéhez képest.