Névváltozatai: Szentiványi

Ismeretlen származású, legkorábban fogyasztható almánk. Már június végén, teljes érése előtt ehető a fáról, nem eltartható. Gyümölcse kicsi, gömbölyded, kis mértékű bordázottsággal. Húsa fehér, középkemény, édes-savanykás, jellegtelen. A Szentivánalma fája lassabb növekedésű, régen alanynak is használták. Azért is nő lassan, mert ha terem annyi gyümölcsöt köt, hogy majd megszakad. Nem marad energiája a növekedésre. Régen a nagy áruházak, hűtőházak térnyerése előtt népszerű volt, ugyanis ez adta az év első friss almáját. Igénytelen, betegségeknek ellenálló.

Ha valaki találkozott már a fával érés közben, utána könnyen felismeri a jövőben, jellegzetes habitusáról, leveleinek formájáról és állásáról.

Tóth Győző barátomnál is van egy Szentiványi -lásd fotó- kicsit más formájú de nagyjából azonos időben érik mienkkel. Elmondása szerint édesanyja kapta még régebben egy kert szomszédjától, mint gyökérsarjat (tehát magoncnak vehetjük, hacsak nem gyökérnemes anyafáról származik). Szintén Kaposváron, egy zártkerti telken is megtaláltam ezt az almát.

Bereczki Máté még egy piros csíkos almát ismert Szentivánalmaként, lássuk mit ír róla:
„Gyermekkoromban ismertem egy faj almát, mely egy időben ért meg a ribizkével. Gyümölcse, ha emlékezetem nem csal, kisded vagy csaknem középnagy, alakja szabálytalan, tojásdad kúpos vagy kúpos gömbalakú ; szára fényes, elég vastag csaknem húsos; bőre finom sima, ragyogó fényes, élénk piros csíkokkal sűrűn becsapkodott; húsa fehér, finom, igen laza és könnyű velős inkább, mint porhanyó; leve elegendő, édes czukros, kissé illatos savany nélküli alma volt. Azt hiszem, hogy ez a legkorábban érő alma. A piaczokon több helyt láttam az országban. Régen hajhásztam ez almát: de mind hasztalan; nem bírtam sehol fölfedezni. Végre Szarvas-Gedéről Bencsik György, barátom, kinél szintén kérdezősködtem végette 1881-ben, szives volt nekem ojtóvesszőkben megküldeni e fajt. Nálam még nem termett. Valódi-e? vagyis ugyanaz lesz-e fajom, a mit én hajhásztam? Most még nem tudhatom. Minthogy gyümölcsleírásokat tartalmazó könyveimben ilyenféle almát leírva sehol sem találtam; hiszem, hogy ez is egyike lesz hazai almafajainknak. A németek Johannisapfel ( = Szt.-Iván alma ?) nevű almája, nem más, mint a Paradicsom alma és nem a fönnebbi, a mit én hazánkban Szent-Iván almának nevezni hallottam s a mit emlékezetem után jellemeztem e helyt.”