Szerdahelyen az Árpád utca végén jó vizű forrás fakad. Ennek a valami- kor téglaboltozatba foglalt csobogónak Jó-kúti-forrás a neve. A régi boltozat sajnos már nincs meg, egy kútgyűrű nehezedik rá, pedig régi állapotában a község egyik érdekessége lehetne.
A pálos rend története egy érdekes legendát őriz, amely egy kolostorhoz közeli forrásról szól.* Így az is lehet, hogy a szerdahelyi forrás alapköveit még a szerzete- sek rakták a forrás fölé, és innen hordták fel a vizet garabonciás lakóhelyükhöz.
A legenda szerint egy szerzetes, aki áhítatosságát ennél a forrásnál szok- ta végezni, körtefából egy Mária-szobrot faragott, és azt egy öreg fa odvában helyezte el, mely előtt friss forrás fakadt. De háborús idők jöttek, és a szerze- tes más vidékre költözött. Ez időben a környék rettegett rémének, egy hír- hedt rablónak a felesége Isten különös csapásaként két szörnyszülöttnek adott életet. A borzalmas csapás hatása alatt a haramia gondolkodóba esett, és mélységesen megbánta eddigi cselekedeteit. Egyszer mély álmában megje- lent neki Szűz Mária, aki arra biztatta, hogy gonosztettek helyett a forrás vizében mossa meg szörnyűséges ivadékait. Amikor ezt megtette, és jó útra tért, a két fiúgyermek szép emberi külsőt nyert. A volt rabló a forrás vizében megpillantotta a Szűzanya tükörképét, vagyis az odvas fába rejtett Mária- szobrot, amit csodának vélt. Ekkor a megtért ember kápolnát építtetett, mely- nek oltárán helyezték el a talált szobrot.
Ezért is nevezték el a szerdahelyi kolostor kápolnáját Szűz Máriáról…