Szerdahelyen az Árpád utca végén jó vizű forrás fakad. Ennek a valami- kor téglaboltozatba  foglalt  csobogónak Jó-kúti-forrás a neve. A régi boltozat sajnos már nincs meg, egy kútgyűrű nehezedik rá, pedig régi állapotában  a község egyik érdekessége lehetne.

A pálos rend története egy érdekes legendát őriz, amely egy kolostorhoz közeli forrásról szól.* Így az is lehet, hogy a szerdahelyi forrás alapköveit még a szerzete- sek rakták a forrás fölé, és innen hordták  fel a vizet garabonciás lakóhelyükhöz.

A legenda szerint egy szerzetes, aki áhítatosságát ennél a forrásnál szok- ta végezni, körtefából  egy Mária-szobrot faragott,  és azt egy öreg fa odvában helyezte el, mely előtt friss forrás fakadt.  De háborús idők jöttek, és a szerze- tes más vidékre  költözött.  Ez időben a környék  rettegett rémének, egy hír- hedt rablónak a felesége Isten különös csapásaként két szörnyszülöttnek adott életet.  A borzalmas  csapás hatása  alatt  a haramia  gondolkodóba esett, és mélységesen megbánta  eddigi  cselekedeteit.  Egyszer mély  álmában  megje- lent  neki  Szűz Mária,  aki  arra  biztatta, hogy gonosztettek  helyett  a forrás vizében mossa meg szörnyűséges ivadékait. Amikor ezt megtette, és jó útra tért,  a két fiúgyermek szép emberi külsőt  nyert. A volt rabló a forrás vizében megpillantotta a Szűzanya tükörképét, vagyis az odvas fába rejtett Mária- szobrot, amit csodának vélt. Ekkor a megtért ember kápolnát építtetett, mely- nek oltárán  helyezték el a talált szobrot.

Ezért is nevezték el a szerdahelyi kolostor kápolnáját Szűz Máriáról…